-
epika:
- 1. műnem
- görögöknél alakul ki (Kr. e. 8. sz.)
- epikosz = elbeszélő
- hosszabb terjedelmű
- elbeszéli a történetet
- kötetlen
- narrátor
- leírások, dialógusok, epizódok jellemzik
- nagyepika (regény) / kisepika (novella, mese)
- megkülönböztetés alapja: terjedelem + szereplők, cselekményszálak, epizódok száma
-
líra:
- 2. műnem
- hagyományos lírai műfajok: dal, epigramma, óda
-
dráma:
- 3., egyben legbonyolultabb és legösszetettebb műnem
- ókori görögöknél (Kr.e. 5. sz.)
- Athén a központja (fénykor – Periklész – demokrácia, filozófia, színjátszás)
- Dionüszosz-kultuszból
- pályázatokra írták
- mitológiát dolgozza fel előre ismert történet
- felépítése: expozíció – bonyodalom – tetőpont – késleltetés – krízis – katasztrófa
- életről szól, valóságban megtörténhet
- alapvető eleme a szenvedély és a konfliktus (konfliktusrendszer; katarzis)
- tragédia / komédia
- előadásra szánt – színház – dialógus
- célja: empátiát váltson ki
- nyelvezete egyszerű, dialógusokkal (monológ alig)
- tömegeket szórakoztatott
- színházba járni polgári jog
- emberközpontú
- kar szerepe (nép hangját = igazság hangját képviseli, bizonyos esetekben az író álláspontját)
- drámai triász (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész)
- Shakespeare (16. sz.)
- Katona (Bánk bán)
-
tragédia:
- dráma műnemébe tartozik
- alapja a konfliktus
- kötelező eleme az értékpusztulás
- Kr.e. V. sz-tól (színjátszás kezdete)
- Arisztotelész használja először (Poetika)
- pl. Rómeó és Júlia
-
komédia:
- dráma műnemébe tartozik
- témája könnyed
- lehet értékpusztulás, de nincs katarzis
- kötelező eszköze a paródia, a személyeskedés és a fantázia
- Arisztophanész = ókor nagy komédia-írója (40 db-ból 11 maradt fenn)
- pl. Sok hűhó semmiért
-
konfliktus:
- érdekellentét
- típusai: egyén-egyén / egyén-csoport / egyénen belüli / csoport-csoport
-
-
dialógus:
- párbeszéd
- dráma alapja
- ebből bontakozik ki a cselekmény
-
monológ:
- belső dialógus
- drámákban ritka
-
mítosz:
- világmagyarázat
- istenek történetével, világ keletkezésével foglalkozó történetek
- vallás + művészet + tud. tökéletes egysége
- egységes tudatforma (mítikus tudat)
-
mitológia:
- mítoszok összessége
- mítoszokkal foglalkozó tudomány
- antik: eredetmondák, világ teremtése, istenek
- finn: Kalevala
- magyar: elveszett, de azért a krónikákban 1-2 le van jegyezve + népmesék, mondókák, népszokások (pl. Csodaszarvas, Emese álma, fehér ló mondája)
-
retorika:
- görög eredetű
- rektor szóból (=szónok)
- retorika = szónoklat tudománya
- eredetileg gyakorlati célokat használ
- politikai élethez kötődik
- eredetileg szóbeli tud.
- egy ember beszél a közösséghez
- kritériumok: közérthetőség, artikuláció, hanglejtés, hangerő, gesztusok
- szónok érzelmekkel próbál hatni a közönségre
- gyakori benne a kérdésfeltevés (szónok maga válaszolja meg)
- érveket tartalmaz
- érvek nélküli szónoklat = demagógia
- leghíresebb szónok: Cicero
-
antik:
összegző szó az ókori kultúrára
-
antikvitás:
- tágabb ért. az ókori kultúrával, művészetekkel, tudományokkal foglalkozó terület
- szűkebb ért. az ókori görög és római kultúra
- ókor határáig terjed (Kr.e. 476)
-
óda:
- görög eredetű szó
- jelentése ének
- lírikus
- terjedelmesebb
- emelkedett hangú
- mindig ünnepélyes
- bonyolult ritmikájú
- ált.-ban közösségi költészetben
- zsoltárokkal + himnusszal mutat hasonlóságot
- Horatius, Berzsenyi
-
himnusz:
- görög eredetű szó
- jelentése magasztalás, vagy dicséret (istenség / eszme)
- alapvetően egy közösség kér segítséget egy istentől könyörgés formájában
- bibliai műfaj
- ókori görögöknél is megtalálható volt
- magyar irod.-ban a modern irod. is használja a himnikus hangvételt (pl. Kölcsey, Berzsenyi: Fohászkodás)
- minden nemzetnél a közösségi költészet szimbóluma
-
zsoltár
- bibliai műfaj
- kialakulása az ókori héber irodalom korára tehető
- éneklésre szánt
- alapvetően vallásos szertartásokhoz kapcsolódik
- legteljesebben a zsoltárok könyvében található meg (150 db)
- hagyomány szerint a legtöbb zsoltár Mózeshez, Salamonhoz, vagy Dávidhoz szól
- visszatérő felkiáltása: „Dicsérjétek az örökkévalót!”
- zsoltárok könyve (Bibliatud. szerint Dávid királynak tulajdonítják ezeket a zsoltárokat, eredeti héber szöveget a Holt-tengeri tekercsek őrzik)
-
példázat:
- epikus
- rövidebb terjedelmű elbeszélés
- + vagy – erkölcsi tanításokat fogalmaz meg (nevelő célzatú)
- közösséghez szól
- bibliai műfaj
- számos szimbolikus elemet használ
- kora-kereszténykorban alakul ki
- papok prédikációja
- evangéliumokban (pl. A tékozló fiú)
-
evangélium:
- görög eredetű szó
- jelentése jó hír / örömhír
- Jézus életét és tetteit elbeszélő történet, amiben a jó hír a megváltó eljövetele, megszületése
- újszövetségben
- Máté, Márk, Lukács és János a 4 evangélista
- főbb részei: Máté evangélium, János evangélium, Jézus születése, Jézus fellépése, Hegyibeszéd, Az utolsó vacsora
-
biblia:
- görög eredetű szó
- latin nyelv átveszi
- több jelentése van (könyv, könyvek, eredetkeletkezés)
- származékok (bibliográfia, bibliotéka)
- további jelentése (írás, szent írás, a könyvek könyve)
- mindazt a tudást tartalmazza, amit az emberiség Kr.e. IV. sz – Kr.u. IV. sz. között összegyűjtött
- azok a könyvek, melyeket a zsidó-keresztény kultúra isten által kinyilatkoztatott isteni eredetű
- irodalmi műfajok nagy része is itt alakul ki (himnusz, zsoltár, példázat, példabeszéd)
-
kánonrendszer:
- kanonizáció: az a folyamat, amikor összegyűjtik azokat a könyveket, amiket isteni eredetűnek tekintünk és bekerülnek a Bibliába
- az iratok, amik nem kerülnek be, azok az apokrif iratok. (= kánonrendszeren kívüli)
- rendszerezést a papok végzik
- bizonyos felekezetek között eltérés mutatkozik (más kánonrendszert alkalmaznak)
-
-
eposzi kellékek:
- invokáció – múzsa segítségül hívása
- propozíció – téma megjelölése
- in medias res – a dolgok közepébe vágva
- enumeráció – seregszemle
- deus ex machina – isteni közbeavatkozás
- epiteton ornans – állandó jelző
- perforáció – zárlat
- hexameter
- eposzi hasonlat
- csodás elemek
-
szonett:
- lírai műfaj
- zeneisége miatt (rím, alliteráció, ritmus, hangrendi harmónia, megszemélyesítés, jelzőhalmozás) a dalhoz áll közel
- Petrarcai szonett: szigorúan szerkesztett versszakok: 4-4-3-3 sorosak (2x quartina + 2x tercina; abba abba cdc dcd)
- szabályos rímképlet
- személyes hangú
- költő pillanatnyi hangulatát tartalmazza nincs célja, nem akar tanítani, költőn kívül csak a természet van jelen
-
novella:
- latin eredetű
- jelentése: új, újszerű, érdekes hír
- Boccaccio teremti meg
- kisepikai
- kevés szereplő
- nincsenek epizódok 1 szálon fut
- rövid
- csattanóval zárul
- Boccacció korában célja a szórakoztatás ironikus, komikus hangvételű
-
-
politeizmus:
többistenhit
-
-
szimbólum:
- jelkép
- lényege, hogy sűríti a jelentést
- 2 típus (1. egyéni – költő által megteremtett, csak adott közösségre / egyénre vonatkozik; 2. ősi, könnyen értelmezhető – értelmezése kultúra-függő)
-
allegória:
- görög eredetű
- ókortól kezdve minden nyelv alkalmazza
- másról beszélni túlmutat tényleges jelentésén
- retorika is használja
- hasonlatot hosszan fejti ki
- fogalom + kép elkülöníthető egymástól, de egyértelműen felismerhető
- cenzúra elkerülésére
- végighúzódhat egy egész művön / csak egy mű részletén
- pl. Arany: A walesi bárdok / Horatius: állam = viharos tengeren hánykódó hajó
-
figura etimologica:
- kiterjesztett alliteráció
- fokozás egyik eleme
- a szótő ismétlésén alapuló alakzat
- „Halálnak halálával halsz”
-
ballada:
- irodalmi őstojás
- kevert műfaj (mindhárom műnem elemeit hordozza)
- Gregus Ágost: „A ballada nem más, mint tragédia dalban elbeszélve.” tragikus téma - értékpusztulás, epikus: elbeszéli a történetet, dal formájú – líra
- nagyon összetett
- jellegzetes nyelvezet (balladai homály miatt)
- nép (székely + skót balladakör) / műballada
- magyar irod-ban XIX. sz-ban jellemző
- első műballada szerző: Villion
- első magyar: Arany (lélektani / történelmi tárgyú balladák)
- Arany balladáiban a Shakespeare-i hatás is érzékelhető
-
metafora:
- „névátvitel”
- hiányos hasonlat
- hiányzik belőle a hasonlító elem (olyan, mint)
- csonka / teljes
-
megszemélyesítés:
élettelen dolgok emberi tulajdonságokkal történő felruházása
-
szintesztézia:
- érzékek összehangolásán alapuló költői eszköz (ált. látás, hallás, tapintás)
- nagyon összetett
- pl. lilában lángoló naranccsal
-
mese:
- ókorban alakul ki
- kisepikai műfaj
- csodás, fantasztikus elemek
- műmese / népmese
- írói fantázia teljesen szabad
- boldog végre törekszik
- jó-rossz harca
- szimbólumok (meseszámok, kalitka, fa, színek…) évszázadokon keresztül fennmaradtak
- típusok: állat, tündér, lánc, eredet, tan
-
reneszánsz:
- fogalmat az utókor alkotja meg
- francia eredetű szó
- jelentése: újjászületés
- antik görög-római műv.-ek újraéledése
- Itáliából indul (Firenze)
- 1400-1500-as évekre jellemző
- irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és művészettörténeti korszak és korstílus ( = minden művészeti ágra kiterjed (zene – Bakfart, irod., költ., festészet, építészet, filozófia))
- Európa szerte elterjed, mindenhol megjelenik (nem ugyanabban az időben)
- Mo.n egyben a Bibliafordítások korával is egybeesik
- anyanyelven ír
- követi az ókori görög és római mintákat
- szerkezetében kedveli a szabályosat
- reneszánsz triász (Dante: Isteni színjáték, Petrarca: szonettek, Boccaccio: Dekameron = novella)
- élet szépségei
- Horatius (Carpe Diem)
- lírára jellemző (szonett), de a drámákban is megjelenik (Shakespeare), epikus (novella)
- a művészeteket mecénások támogatják (pl. Medici-család)
- Dante: az olasz irod-i nyelv megteremtője
- Balassi: első magyar nyelven író magyar költő
- Shakespeare: drámák nyelvezete is érthető
- Villion: Az alvilág költői
-
humanizmus:
- latin eredetű szó
- humánum = ember, emberi
- jelentése: emberközpontúság
- reneszánsz előfutára
- egy világszemléletet jelent / ideológiai irányzat
- középpontban: ember érzelmei, vágyai (szenvedély)
- latin nyelven ír
- 1200-as évek 2. felétől jelen van
- 1300-as évekre jellemző (Dante)
- Mo.-ra 1400-as években érkezik (Janus Pannonius)
-
felvilágosodás:
- „A felvilágosodás nem más, mint az ember kilábalása önmaga okozta kiskorúságából” Kant
- irodalomtörténeti és művelődéstörténeti korszak
- Angliából és Fr.o-ból indul
- egész Európán végigmegy
- 17-18. sz.-ban jellemző
- Eu-i irodalom virágkora
- polgári forradalmak végbemennek
- nő az olvasótábor
- könyvnyomtatás elterjed
- tud-ok fejlődése
- Enciklopédia (Diderot)
- képviselői: Rousseau, Voltaire, Diderot, Descartes
- 1772-1825
- Bessenyei György: Ágis tragédiája
- magyar irodalom 1. virágkora
- előkészíti a reformkort
- nyelvújítás megkezdődik (Kazinczy)
- képviselői: Csokonai, Berzsenyi, Kármán József
- megjelenik: regény, vígeposz, klasszicista műfajok (szonett, epigramma, elégia)
- újságírás megjelenik első folyóiratok
- irodalmi alkotókörök létrejötte
- uralkodó stílusirányzat: klasszicizmus (minta: Párizs)
- központok: Pozsony, Pest-Buda, Kassa
- felvilágosult abszolutizmus (Mária Terézia, Mo. nem önálló)
- 1777 Ratio Educationis
- polgárosodás nem megy végbe
-
racionalizmus:
- felvilágosodás kori eszme
- empirizmus ellentéte
- ráció = értelem erre támaszkodik
- világ ok-okozati alapon megmagyarázható
- ebből nő ki a klasszicizmus
-
empirizmus:
- felvilágosodás kori eszme
- racionalizmus ellentéte
- empíria = tapasztalat
- világ megismerésében fontosabb a tapasztalat
- ebből nő ki a szentimentalizmus
-
szentimentalizmus:
- felvilágosodás egyik irányzata (klasszicizmus mellett)
- empirizmus hatására alakul ki
- latin eredetű szó
- sentire = érezni
- kedvelt témái: szerelem, boldogság, érzések
- individualista
- előkészíti a romantikát
-
romantika:
- francia eredetű
- jelentése: regény / regényesség
- utolsó egységes stílusirányzat (utána izmusok)
- empirizmusból fejlődik ki
- preromantika előzi meg (Berzsenyi, Csokonai)
- egész Eu-ban elterjed
- Németo-ban az egyik legmeghatározóbb
- szabadságvágy elvágyódás, orientalizmus (szabadulás a társ-i kötöttségektől)
- formailag nem szereti a szabályosat
- elsősorban a lírában
- kedvelt műfaja a regény
- ember a középpontban
- „vissza a természethez”
- kedveli a szerelmet és az elmúlást, a történelmi múltat és a lovagkort
- gyakori elemek: álom, misztika, mese
- Fro-i képviselője: Lamartine
-
reformkor:
- elsősorban történelmi fogalom (XIX. sz. második fele)
- irodalmi reformkor 1825-1848
- egybeesik a magyar romantika korával
- magyar irodalom első virágkora
- kiemelkedő alkotói: Petőfi, Arany, Jókai, Kölcsey, Vörösmarty, Katona ( + Széchenyi és Kossuth)
- Kisfaludy Társaság
- MTA
- első helyesírási tanácsadó szótár
- olvasótábor megnő
- Nemzeti Színház (Bajza)
- költészet témái: közösségi költészet / egyéni
- Kelet-Európában meghatározó téma a liberalizmus
- cél: szabadság és függetlenség megteremtése az osztrák elnyomással szemben szabadságharc bukásáig tart
-
klasszicizmus:
- felvilágosodás egyik stílusirányzata (szentimentalizmus mellett)
- racionalizmus hatására alakul ki
- minden művészeti ágra kiterjed
- antik mintákhoz nyúlik vissza
- klasszikus irodalmi műfajok újjáélednek (pl. óda)
- szabályos szerkezet
-
-
-
-
monda:
- epikába tartozik (történetet mond el)
- mítosszal és legendával rokonságot mutat
- rövidebb terjedelmű
- témája egy nép eredete
- thébai mondakör (ebből írja műveit a drámai triász; görög néző ismeri érti a színdarabot; királyok, királyi családok történetével foglalkozik)
-
-
-
-
-
-
tézisregény:
- ókori görögöknél alakul ki
- filozófiai állítást alátámasztó / cáfoló mű
- tézis (tétel) – antitézis (ellentétel) – szintézis (összegtétel), mely előbbre viszi a világot
- pl. Candide
-
drámai költemény:
- = emberiség dráma
- romantika kedvelt műfaja
- dráma és líra elemeit ötvözi
- olvasásra szánt
- verses forma
- vannak benne dialógusok
- értékpusztulás kevésbé megrázó
- egyénen belüli konfliktus a jellemző
- szabadon választott téma
- különböző terjedelmű
- rendkívül összetett
- filozófiai kérdésekkel foglalkozik (pl. férfi-nő viszony, élet célja, világ felépítése…)
- pl. Faust, Az ember tragédiája
-
realizmus:
- reális = valós
- valóság hű bemutatására törekszik
- először a festészetben jelenik meg irodalom filmművészet
- 19. sz-ra jellemző, de a neorealizmussal a 20. sz. közepéig tart
- romantikával azonos talajon jön létre, de egymástól ellentétes irányzat
- kiábrándultság valóság bemutatására törekszik
- kedveli a regényeket, novellákat
- képviselői: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Gogol (oroszok), Balzac, Stendhal, Victor Hugo (franciák)
- Mo-i képviselője Mikszáth, első teljesen realista Móricz
-
elégia:
- ókori eredetű
- lírai műfaj
- személyes hangvételű
- ált.-ban borongós, melankolikus
- költő saját öröme / bánata jellemzi
-
ars poetica:
- latin eredetű szó
- irodalomelméleti kifejezés
- jelentése: költői hitvallás
- Horatius alkalmazta először
- „Mi a költészet feladata?” – kérdésre keresi a választ
- általában lírikus (nem követelmény)
- kezdetben az ókorban a költők ezt a címet adták műveiknek
- romantika korában (XIX. sz.) gyakori
-
vígeposz:
- = komikus eposz
- eposz paródia – műfaj kigúnyolása
- már az ókorban is volt
- pl. Petőfi: A helység kalapácsa, Csokonai: Dorottya
- görögök: Békaegér harc
-
levélregény:
- = episztoláris regény
- regény alaptípusa
- levelekből áll
- címzettje fiktív
- előzménye: episztola (költői levél)
- romantika kedvelt műfaja
- rövidebb terjedelmű
- kevesebb szereplő
- nem összefüggő cselekményszál
- naplóhoz áll a legközelebb
- lehetnek benne párbeszédes elemek
- magyar irod-ban Kármán József: Fanni Hagyományai c. művel terjeszti el a műfajt
-
legenda:
- epikus
- történetet mesél el (szentek történetét, csodatetteit, életét)
- leggere igéből
- olvasásra szánt
- jellegzetesen az egyházi irod.-hoz kapcsolódió biblikus műfaj
- létrejötte: a szentté avatási procedúra része
- a személy halála után az utókor írja
- pl. Szt. István, Szt. László, Szt. Imre, Szt. Margit
-
alliteráció:
- betűrím
- azonos kezdőbetűket jelenti
- zenei hatást érünk el vele
- hangutánzáson alapuló alakzat
- Babits - „Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon”
-
hasonlat:
- olyan, mint
- 2, vagy több dolog összehasonlítása a hasonlító elemek segítségével
-
eposz:
- ókori görögöknél alakul ki (Kr.e. 7-8. sz.)
- lírai dal + ősi eposz
- Homérosz
- hősköltemény (ősökről, hősökről… - célja a példamutatás)
- eredetileg szájhagyomány útján terjedt
- hexameteres forma nagyon kötött
- eposzi kellékek
- nagyepika
- nagy terjedelmű
- történetet mesél el
- víg / komikus eposz
- pl. Gilgames, Íliász, Aeneas, Szigeti veszedelem, Zalán futása
- kitekintés: folyamvölgyi társadalmak – sumér (Mezopotámia) Gilgames – Kr.e. III. ée.; finn (hasonlóságok a magyarral), Kalevala, szájhagyomány útján, XIX. sz. lejegyzik; görög – istenek születése, Kr.e. VIII-VII. sz.; rómaiak
-
kisepika:
- rövidebb terjedelmű
- kevés szereplő
- nincs epizód
- prózai forma
- pl. novella, mese, elbeszélés
-
nagyepika:
- hosszabb terjedelmű
- sok szereplő
- epizódok
- prózai forma
- több helyszín
- szabad időkezelés
- pl. regény, eposz
-
regény
- epikus
- hosszabb terjedelmű
- legszabadabb irod-i műfaj
- minden téren kötetlen (téma, helyszín, szereplők)
- több szálon futó cselekmény
- szereplők valósak / kitaláltak
- epizódok jellemzik
- bármilyen korszakban játszódhat / kitalált
- felvilágosodás korában válik kedveltté
- típusai: lovag-, kaland-, történelmi-, levél-, utazó-, tézis-, próbatételes regény
-
utazóregény
- felvilágosodás korában divatos
- lényege, hogy a főszereplő utazik, új kultúrákat és országokat ismer meg, saját tapasztalat alapján
-
próbatételes regény
- főszereplő a kezdő és végpont között kalandok során megy végig, míg elér a nyugalmi állapotig (nyugalmi állapot kaland megnyugvás)
- 2 típus: főszereplő / körülmények irányítják az eseményeket
-
utópia
- görög eredetű szó
- seholsincs ország
- tágabb értelemben bármilyen fantasztikus társadalomelméleti elképzelés, fantáziával dúsított
- szűkebb értelemben olyan mű, ami egy eszményi társadalmi berendezkedést mutat be, de már annyira eszményi, hogy megvalósíthatatlan
- végletek: irreálisan rossz / eszményien jó
- pl. Candide: Eldorádó
|
|
