Irodalom fogalomtár

  1. epika:
    • 1. műnem
    • görögöknél alakul ki (Kr. e. 8. sz.)
    • epikosz = elbeszélő
    • hosszabb terjedelmű
    • elbeszéli a történetet
    • kötetlen
    • narrátor
    • leírások, dialógusok, epizódok jellemzik
    • nagyepika (regény) / kisepika (novella, mese)
    • megkülönböztetés alapja: terjedelem + szereplők, cselekményszálak, epizódok száma
  2. líra:
    • 2. műnem
    • hagyományos lírai műfajok: dal, epigramma, óda
  3. dráma:
    • 3., egyben legbonyolultabb és legösszetettebb műnem
    • ókori görögöknél (Kr.e. 5. sz.)
    • Athén a központja (fénykor – Periklész – demokrácia, filozófia, színjátszás)
    • Dionüszosz-kultuszból
    • pályázatokra írták
    • mitológiát dolgozza fel  előre ismert történet
    • felépítése: expozíció – bonyodalom – tetőpont – késleltetés – krízis – katasztrófa
    • életről szól, valóságban megtörténhet
    • alapvető eleme a szenvedély és a konfliktus (konfliktusrendszer; katarzis)
    • tragédia / komédia
    • előadásra szánt – színház – dialógus
    • célja: empátiát váltson ki
    • nyelvezete egyszerű, dialógusokkal (monológ alig)
    • tömegeket szórakoztatott
    • színházba járni polgári jog
    • emberközpontú
    • kar szerepe (nép hangját = igazság hangját képviseli, bizonyos esetekben az író álláspontját)
    • drámai triász (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész)
    • Shakespeare (16. sz.)
    • Katona (Bánk bán)
  4. tragédia:
    • dráma műnemébe tartozik
    • alapja a konfliktus
    • kötelező eleme az értékpusztulás
    • Kr.e. V. sz-tól (színjátszás kezdete)
    • Arisztotelész használja először (Poetika)
    • pl. Rómeó és Júlia
  5. komédia:
    • dráma műnemébe tartozik
    • témája könnyed
    • lehet értékpusztulás, de nincs katarzis
    • kötelező eszköze a paródia, a személyeskedés és a fantázia
    • Arisztophanész = ókor nagy komédia-írója (40 db-ból 11 maradt fenn)
    • pl. Sok hűhó semmiért
  6. konfliktus:
    • érdekellentét
    • típusai: egyén-egyén / egyén-csoport / egyénen belüli / csoport-csoport
  7. katarzis:
  8. dialógus:
    • párbeszéd
    • dráma alapja
    • ebből bontakozik ki a cselekmény
  9. monológ:
    • belső dialógus
    • drámákban ritka
  10. mítosz:
    • világmagyarázat
    • istenek történetével, világ keletkezésével foglalkozó történetek
    • vallás + művészet + tud. tökéletes egysége
    • egységes tudatforma (mítikus tudat)
  11. mitológia:
    • mítoszok összessége
    • mítoszokkal foglalkozó tudomány
    • antik: eredetmondák, világ teremtése, istenek
    • finn: Kalevala
    • magyar: elveszett, de azért a krónikákban 1-2 le van jegyezve + népmesék, mondókák, népszokások (pl. Csodaszarvas, Emese álma, fehér ló mondája)
  12. retorika:
    • görög eredetű
    • rektor szóból (=szónok)
    • retorika = szónoklat tudománya
    • eredetileg gyakorlati célokat használ
    • politikai élethez kötődik
    • eredetileg szóbeli tud.
    • egy ember beszél a közösséghez
    • kritériumok: közérthetőség, artikuláció, hanglejtés, hangerő, gesztusok
    • szónok érzelmekkel próbál hatni a közönségre
    • gyakori benne a kérdésfeltevés (szónok maga válaszolja meg)
    • érveket tartalmaz
    • érvek nélküli szónoklat = demagógia
    • leghíresebb szónok: Cicero
  13. antik:
    összegző szó az ókori kultúrára
  14. antikvitás:
    • tágabb ért. az ókori kultúrával, művészetekkel, tudományokkal foglalkozó terület
    • szűkebb ért. az ókori görög és római kultúra
    • ókor határáig terjed (Kr.e. 476)
  15. óda:
    • görög eredetű szó
    • jelentése ének
    • lírikus
    • terjedelmesebb
    • emelkedett hangú
    • mindig ünnepélyes
    • bonyolult ritmikájú
    • ált.-ban közösségi költészetben
    • zsoltárokkal + himnusszal mutat hasonlóságot
    • Horatius, Berzsenyi
  16. himnusz:
    • görög eredetű szó
    • jelentése magasztalás, vagy dicséret (istenség / eszme)
    • alapvetően egy közösség kér segítséget egy istentől könyörgés formájában
    • bibliai műfaj
    • ókori görögöknél is megtalálható volt
    • magyar irod.-ban a modern irod. is használja a himnikus hangvételt (pl. Kölcsey, Berzsenyi: Fohászkodás)
    • minden nemzetnél a közösségi költészet szimbóluma
  17. zsoltár
    • bibliai műfaj
    • kialakulása az ókori héber irodalom korára tehető
    • éneklésre szánt
    • alapvetően vallásos szertartásokhoz kapcsolódik
    • legteljesebben a zsoltárok könyvében található meg (150 db)
    • hagyomány szerint a legtöbb zsoltár Mózeshez, Salamonhoz, vagy Dávidhoz szól
    • visszatérő felkiáltása: „Dicsérjétek az örökkévalót!”
    • zsoltárok könyve (Bibliatud. szerint Dávid királynak tulajdonítják ezeket a zsoltárokat, eredeti héber szöveget a Holt-tengeri tekercsek őrzik)
  18. példázat:
    • epikus
    • rövidebb terjedelmű elbeszélés
    • + vagy – erkölcsi tanításokat fogalmaz meg (nevelő célzatú)
    • közösséghez szól
    • bibliai műfaj
    • számos szimbolikus elemet használ
    • kora-kereszténykorban alakul ki
    • papok prédikációja
    • evangéliumokban (pl. A tékozló fiú)
  19. evangélium:
    • görög eredetű szó
    • jelentése jó hír / örömhír
    • Jézus életét és tetteit elbeszélő történet, amiben a jó hír a megváltó eljövetele, megszületése
    • újszövetségben
    • Máté, Márk, Lukács és János a 4 evangélista
    • főbb részei: Máté evangélium, János evangélium, Jézus születése, Jézus fellépése, Hegyibeszéd, Az utolsó vacsora
  20. biblia:
    • görög eredetű szó
    • latin nyelv átveszi
    • több jelentése van (könyv, könyvek, eredetkeletkezés)
    • származékok (bibliográfia, bibliotéka)
    • további jelentése (írás, szent írás, a könyvek könyve)
    • mindazt a tudást tartalmazza, amit az emberiség Kr.e. IV. sz – Kr.u. IV. sz. között összegyűjtött
    • azok a könyvek, melyeket a zsidó-keresztény kultúra isten által kinyilatkoztatott  isteni eredetű
    • irodalmi műfajok nagy része is itt alakul ki (himnusz, zsoltár, példázat, példabeszéd)
  21. kánonrendszer:
    • kanonizáció: az a folyamat, amikor összegyűjtik azokat a könyveket, amiket isteni eredetűnek tekintünk és bekerülnek a Bibliába
    • az iratok, amik nem kerülnek be, azok az apokrif iratok. (= kánonrendszeren kívüli)
    • rendszerezést a papok végzik
    • bizonyos felekezetek között eltérés mutatkozik (más kánonrendszert alkalmaznak)
  22. testamentum:
  23. eposzi kellékek:
    • invokáció – múzsa segítségül hívása
    • propozíció – téma megjelölése
    • in medias res – a dolgok közepébe vágva
    • enumeráció – seregszemle
    • deus ex machina – isteni közbeavatkozás
    • epiteton ornans – állandó jelző
    • perforáció – zárlat
    • hexameter
    • eposzi hasonlat
    • csodás elemek
  24. szonett:
    • lírai műfaj
    • zeneisége miatt (rím, alliteráció, ritmus, hangrendi harmónia, megszemélyesítés, jelzőhalmozás) a dalhoz áll közel
    • Petrarcai szonett: szigorúan szerkesztett versszakok: 4-4-3-3 sorosak (2x quartina + 2x tercina; abba abba cdc dcd)
    • szabályos rímképlet
    • személyes hangú
    • költő pillanatnyi hangulatát tartalmazza  nincs célja, nem akar tanítani, költőn kívül csak a természet van jelen
  25. novella:
    • latin eredetű
    • jelentése: új, újszerű, érdekes hír
    • Boccaccio teremti meg
    • kisepikai
    • kevés szereplő
    • nincsenek epizódok  1 szálon fut
    • rövid
    • csattanóval zárul
    • Boccacció korában célja a szórakoztatás  ironikus, komikus hangvételű
  26. monoteizmus:
    egyistenhit
  27. politeizmus:
    többistenhit
  28. motívum:
  29. szimbólum:
    • jelkép
    • lényege, hogy sűríti a jelentést
    • 2 típus (1. egyéni – költő által megteremtett, csak adott közösségre / egyénre vonatkozik; 2. ősi, könnyen értelmezhető – értelmezése kultúra-függő)
  30. allegória:
    • görög eredetű
    • ókortól kezdve minden nyelv alkalmazza
    • másról beszélni  túlmutat tényleges jelentésén
    • retorika is használja
    • hasonlatot hosszan fejti ki
    • fogalom + kép elkülöníthető egymástól, de egyértelműen felismerhető
    • cenzúra elkerülésére
    • végighúzódhat egy egész művön / csak egy mű részletén
    • pl. Arany: A walesi bárdok / Horatius: állam = viharos tengeren hánykódó hajó
  31. figura etimologica:
    • kiterjesztett alliteráció
    • fokozás egyik eleme
    • a szótő ismétlésén alapuló alakzat
    • „Halálnak halálával halsz”
  32. ballada:
    • irodalmi őstojás
    • kevert műfaj (mindhárom műnem elemeit hordozza)
    • Gregus Ágost: „A ballada nem más, mint tragédia dalban elbeszélve.”  tragikus téma - értékpusztulás, epikus: elbeszéli a történetet, dal formájú – líra
    • nagyon összetett
    • jellegzetes nyelvezet (balladai homály miatt)
    • nép (székely + skót balladakör) / műballada
    • magyar irod-ban XIX. sz-ban jellemző
    • első műballada szerző: Villion
    • első magyar: Arany (lélektani / történelmi tárgyú balladák)
    • Arany balladáiban a Shakespeare-i hatás is érzékelhető
  33. metafora:
    • „névátvitel”
    • hiányos hasonlat
    • hiányzik belőle a hasonlító elem (olyan, mint)
    • csonka / teljes
  34. megszemélyesítés:
    élettelen dolgok emberi tulajdonságokkal történő felruházása
  35. szintesztézia:
    • érzékek összehangolásán alapuló költői eszköz (ált. látás, hallás, tapintás)
    • nagyon összetett
    • pl. lilában lángoló naranccsal
  36. mese:
    • ókorban alakul ki
    • kisepikai műfaj
    • csodás, fantasztikus elemek
    • műmese / népmese
    • írói fantázia teljesen szabad
    • boldog végre törekszik
    • jó-rossz harca
    • szimbólumok (meseszámok, kalitka, fa, színek…)  évszázadokon keresztül fennmaradtak
    • típusok: állat, tündér, lánc, eredet, tan
  37. reneszánsz:
    • fogalmat az utókor alkotja meg
    • francia eredetű szó
    • jelentése: újjászületés
    • antik görög-római műv.-ek újraéledése
    • Itáliából indul (Firenze)
    • 1400-1500-as évekre jellemző
    • irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és művészettörténeti korszak és korstílus ( = minden művészeti ágra kiterjed (zene – Bakfart, irod., költ., festészet, építészet, filozófia))
    • Európa szerte elterjed, mindenhol megjelenik (nem ugyanabban az időben)
    • Mo.n egyben a Bibliafordítások korával is egybeesik
    • anyanyelven ír
    • követi az ókori görög és római mintákat
    • szerkezetében kedveli a szabályosat
    • reneszánsz triász (Dante: Isteni színjáték, Petrarca: szonettek, Boccaccio: Dekameron = novella)
    • élet szépségei
    • Horatius (Carpe Diem)
    • lírára jellemző (szonett), de a drámákban is megjelenik (Shakespeare), epikus (novella)
    • a művészeteket mecénások támogatják (pl. Medici-család)
    • Dante: az olasz irod-i nyelv megteremtője
    • Balassi: első magyar nyelven író magyar költő
    • Shakespeare: drámák nyelvezete is érthető
    • Villion: Az alvilág költői
  38. humanizmus:
    • latin eredetű szó
    • humánum = ember, emberi
    • jelentése: emberközpontúság
    • reneszánsz előfutára
    • egy világszemléletet jelent / ideológiai irányzat
    • középpontban: ember érzelmei, vágyai (szenvedély)
    • latin nyelven ír
    • 1200-as évek 2. felétől jelen van
    • 1300-as évekre jellemző (Dante)
    • Mo.-ra 1400-as években érkezik (Janus Pannonius)
  39. felvilágosodás:
    • „A felvilágosodás nem más, mint az ember kilábalása önmaga okozta kiskorúságából” Kant
    • irodalomtörténeti és művelődéstörténeti korszak
    • Angliából és Fr.o-ból indul
    • egész Európán végigmegy
    • 17-18. sz.-ban jellemző
    • Eu-i irodalom virágkora
    • polgári forradalmak végbemennek
    • nő az olvasótábor
    • könyvnyomtatás elterjed
    • tud-ok fejlődése
    • Enciklopédia (Diderot)
    • képviselői: Rousseau, Voltaire, Diderot, Descartes
    • 1772-1825
    • Bessenyei György: Ágis tragédiája
    • magyar irodalom 1. virágkora
    • előkészíti a reformkort
    • nyelvújítás megkezdődik (Kazinczy)
    • képviselői: Csokonai, Berzsenyi, Kármán József
    • megjelenik: regény, vígeposz, klasszicista műfajok (szonett, epigramma, elégia)
    • újságírás megjelenik  első folyóiratok
    • irodalmi alkotókörök létrejötte
    • uralkodó stílusirányzat: klasszicizmus (minta: Párizs)
    • központok: Pozsony, Pest-Buda, Kassa
    • felvilágosult abszolutizmus (Mária Terézia, Mo. nem önálló)
    • 1777 Ratio Educationis
    • polgárosodás nem megy végbe
  40. racionalizmus:
    • felvilágosodás kori eszme
    • empirizmus ellentéte
    • ráció = értelem  erre támaszkodik
    • világ ok-okozati alapon megmagyarázható
    • ebből nő ki a klasszicizmus
  41. empirizmus:
    • felvilágosodás kori eszme
    • racionalizmus ellentéte
    • empíria = tapasztalat
    • világ megismerésében fontosabb a tapasztalat
    • ebből nő ki a szentimentalizmus
  42. szentimentalizmus:
    • felvilágosodás egyik irányzata (klasszicizmus mellett)
    • empirizmus hatására alakul ki
    • latin eredetű szó
    • sentire = érezni
    • kedvelt témái: szerelem, boldogság, érzések
    • individualista
    • előkészíti a romantikát
  43. romantika:
    • francia eredetű
    • jelentése: regény / regényesség
    • utolsó egységes stílusirányzat (utána izmusok)
    • empirizmusból fejlődik ki
    • preromantika előzi meg (Berzsenyi, Csokonai)
    • egész Eu-ban elterjed
    • Németo-ban az egyik legmeghatározóbb
    • szabadságvágy  elvágyódás, orientalizmus (szabadulás a társ-i kötöttségektől)
    • formailag nem szereti a szabályosat
    • elsősorban a lírában
    • kedvelt műfaja a regény
    • ember a középpontban
    • „vissza a természethez”
    • kedveli a szerelmet és az elmúlást, a történelmi múltat és a lovagkort
    • gyakori elemek: álom, misztika, mese
    • Fro-i képviselője: Lamartine
  44. reformkor:
    • elsősorban történelmi fogalom (XIX. sz. második fele)
    • irodalmi reformkor 1825-1848
    • egybeesik a magyar romantika korával
    • magyar irodalom első virágkora
    • kiemelkedő alkotói: Petőfi, Arany, Jókai, Kölcsey, Vörösmarty, Katona ( + Széchenyi és Kossuth)
    • Kisfaludy Társaság
    • MTA
    • első helyesírási tanácsadó szótár
    • olvasótábor megnő
    • Nemzeti Színház (Bajza)
    • költészet témái: közösségi költészet / egyéni
    • Kelet-Európában meghatározó téma a liberalizmus
    • cél: szabadság és függetlenség megteremtése az osztrák elnyomással szemben  szabadságharc bukásáig tart
  45. klasszicizmus:
    • felvilágosodás egyik stílusirányzata (szentimentalizmus mellett)
    • racionalizmus hatására alakul ki
    • minden művészeti ágra kiterjed
    • antik mintákhoz nyúlik vissza
    • klasszikus irodalmi műfajok újjáélednek (pl. óda)
    • szabályos szerkezet
  46. barokk:
  47. reformáció:
  48. irodalmi toposz:
  49. monda:
    • epikába tartozik (történetet mond el)
    • mítosszal és legendával rokonságot mutat
    • rövidebb terjedelmű
    • témája egy nép eredete
    • thébai mondakör (ebből írja műveit a drámai triász; görög néző ismeri  érti a színdarabot; királyok, királyi családok történetével foglalkozik)
  50. kódex:
  51. geszta:
  52. albaének:
  53. poeta doctus:
  54. poeta matus:
  55. tézisregény:
    • ókori görögöknél alakul ki
    • filozófiai állítást alátámasztó / cáfoló mű
    • tézis (tétel) – antitézis (ellentétel) – szintézis (összegtétel), mely előbbre viszi a világot
    • pl. Candide
  56. drámai költemény:
    • = emberiség dráma
    • romantika kedvelt műfaja
    • dráma és líra elemeit ötvözi
    • olvasásra szánt
    • verses forma
    • vannak benne dialógusok
    • értékpusztulás kevésbé megrázó
    • egyénen belüli konfliktus a jellemző
    • szabadon választott téma
    • különböző terjedelmű
    • rendkívül összetett
    • filozófiai kérdésekkel foglalkozik (pl. férfi-nő viszony, élet célja, világ felépítése…)
    • pl. Faust, Az ember tragédiája
  57. realizmus:
    • reális = valós
    • valóság hű bemutatására törekszik
    • először a festészetben jelenik meg  irodalom  filmművészet
    • 19. sz-ra jellemző, de a neorealizmussal a 20. sz. közepéig tart
    • romantikával azonos talajon jön létre, de egymástól ellentétes irányzat
    • kiábrándultság  valóság bemutatására törekszik
    • kedveli a regényeket, novellákat
    • képviselői: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Gogol (oroszok), Balzac, Stendhal, Victor Hugo (franciák)
    • Mo-i képviselője Mikszáth, első teljesen realista Móricz
  58. elégia:
    • ókori eredetű
    • lírai műfaj
    • személyes hangvételű
    • ált.-ban borongós, melankolikus
    • költő saját öröme / bánata jellemzi
  59. ars poetica:
    • latin eredetű szó
    • irodalomelméleti kifejezés
    • jelentése: költői hitvallás
    • Horatius alkalmazta először
    • „Mi a költészet feladata?” – kérdésre keresi a választ
    • általában lírikus (nem követelmény)
    • kezdetben az ókorban a költők ezt a címet adták műveiknek
    • romantika korában (XIX. sz.) gyakori
  60. vígeposz:
    • = komikus eposz
    • eposz paródia – műfaj kigúnyolása
    • már az ókorban is volt
    • pl. Petőfi: A helység kalapácsa, Csokonai: Dorottya
    • görögök: Békaegér harc
  61. levélregény:
    • = episztoláris regény
    • regény alaptípusa
    • levelekből áll
    • címzettje fiktív
    • előzménye: episztola (költői levél)
    • romantika kedvelt műfaja
    • rövidebb terjedelmű
    • kevesebb szereplő
    • nem összefüggő cselekményszál
    • naplóhoz áll a legközelebb
    • lehetnek benne párbeszédes elemek
    • magyar irod-ban Kármán József: Fanni Hagyományai c. művel terjeszti el a műfajt
  62. legenda:
    • epikus
    • történetet mesél el (szentek történetét, csodatetteit, életét)
    • leggere igéből
    • olvasásra szánt
    • jellegzetesen az egyházi irod.-hoz kapcsolódió biblikus műfaj
    • létrejötte: a szentté avatási procedúra része
    • a személy halála után az utókor írja
    • pl. Szt. István, Szt. László, Szt. Imre, Szt. Margit
  63. alliteráció:
    • betűrím
    • azonos kezdőbetűket jelenti
    • zenei hatást érünk el vele
    • hangutánzáson alapuló alakzat
    • Babits - „Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon”
  64. hasonlat:
    • olyan, mint
    • 2, vagy több dolog összehasonlítása a hasonlító elemek segítségével
  65. eposz:
    • ókori görögöknél alakul ki (Kr.e. 7-8. sz.)
    • lírai dal + ősi eposz
    • Homérosz
    • hősköltemény (ősökről, hősökről… - célja a példamutatás)
    • eredetileg szájhagyomány útján terjedt
    • hexameteres forma  nagyon kötött
    • eposzi kellékek
    • nagyepika
    • nagy terjedelmű
    • történetet mesél el
    • víg / komikus eposz
    • pl. Gilgames, Íliász, Aeneas, Szigeti veszedelem, Zalán futása
    • kitekintés: folyamvölgyi társadalmak – sumér (Mezopotámia) Gilgames – Kr.e. III. ée.; finn (hasonlóságok a magyarral), Kalevala, szájhagyomány útján, XIX. sz. lejegyzik; görög – istenek születése, Kr.e. VIII-VII. sz.; rómaiak
  66. kisepika:
    • rövidebb terjedelmű
    • kevés szereplő
    • nincs epizód
    • prózai forma
    • pl. novella, mese, elbeszélés
  67. nagyepika:
    • hosszabb terjedelmű
    • sok szereplő
    • epizódok
    • prózai forma
    • több helyszín
    • szabad időkezelés
    • pl. regény, eposz
  68. regény
    • epikus
    • hosszabb terjedelmű
    • legszabadabb irod-i műfaj
    • minden téren kötetlen (téma, helyszín, szereplők)
    • több szálon futó cselekmény
    • szereplők valósak / kitaláltak
    • epizódok jellemzik
    • bármilyen korszakban játszódhat / kitalált
    • felvilágosodás korában válik kedveltté
    • típusai: lovag-, kaland-, történelmi-, levél-, utazó-, tézis-, próbatételes regény
  69. utazóregény
    • felvilágosodás korában divatos
    • lényege, hogy a főszereplő utazik, új kultúrákat és országokat ismer meg, saját tapasztalat alapján
  70. próbatételes regény
    • főszereplő a kezdő és végpont között kalandok során megy végig, míg elér a nyugalmi állapotig (nyugalmi állapot  kaland  megnyugvás)
    • 2 típus: főszereplő / körülmények irányítják az eseményeket
  71. utópia
    • görög eredetű szó
    • seholsincs ország
    • tágabb értelemben bármilyen fantasztikus társadalomelméleti elképzelés, fantáziával dúsított
    • szűkebb értelemben olyan mű, ami egy eszményi társadalmi berendezkedést mutat be, de már annyira eszményi, hogy megvalósíthatatlan
    • végletek: irreálisan rossz / eszményien jó
    • pl. Candide: Eldorádó
Author
Anonymous
ID
65870
Card Set
Irodalom fogalomtár
Description
irodalom fogalmak
Updated